Az USA high-speed futballja felőrölte a védekező Ausztráliát

Mindkét csapat jó kezdés után érkezett a második fordulóba. Az USA 1-4-3-3-as alapstruktúrából játszott, míg Ausztrália elsősorban 1-5-4-1-ben védekezett.

Az Egyesült Államok stabil, jól szervezett belső védőjátékkal rendelkezett. A széleken gyors, aktív szélsőhátvédek játszottak, akik egy az egyben is jól védekeztek, ugyanakkor támadásban azonnal fel tudtak zárkózni. Elöl két folyamatosan mozgó támadó szerepelt, akik ritkán hagyták el a saját zónáikat, de amikor megtették, annak mindig egyértelmű célja volt.

Az USA intenzív, nagy tempójú játéka

Az USA nagyon intenzív játékot játszott, amely folyamatos területfelosztásra és üres területek felismerésére épült. Ezt a mérkőzés nagy részében stabilan és tudatosan oldották meg. Látszott, hogy a csapat felkészült, a játékosok pedig pontosan értették és végrehajtották a szerepkörüket.

Labdabirtoklásban gyakran 1-3-5-2-es struktúrába rendeződtek. Egy hatos biztosított középen, a két szélsőhátvéd felzárkózott a középpályások vonalába, elöl pedig két mozgékony támadó helyezkedett. Balogun és Williams is jól játszott labdával, fizikálisan erősek voltak földön és a levegőben egyaránt.

Az alapelv egyértelmű volt: a belső védőktől célzottan kijutni az oldalvonal mellé, majd ott létszámfölényt kialakítani. Innen a cél a védővonal előtti és mögötti területek támadása volt. Amikor az USA valamelyik oldalon át tudott jutni, több játékossal is azonnal érkeztek a tizenhatoson belülre.

Ezek a helyzetek sokszor előre kialakított, összehangolt mozgásokból jöttek létre. Gyakran az egyik nyolcas indult a félterületből a tizenhatos irányába, majd a szélsőhátvéd mögötte azonnal túlfutotta. Ezzel próbáltak kettő az egy elleni szituációt létrehozni a szélen.

A második variációban a nyolcas mélységi futása után nem érkezett hosszú labda. Ehelyett az egyik támadó visszalépett, összejátszott a szélsőhátvéddel, majd a nyolcas kapta meg a labdát a szélen. Ezzel is dinamikát és létszámfölényt tudtak kialakítani.

Amennyiben a szélen nem volt elegendő terület, valamelyik támadó indult a tizenhatosba. Ilyenkor az egyik belső védő hosszabb labdával próbálta megjátszani. Ez a megoldás a hidratációs szünetig nagyon jól működött.

Ezt követően Ausztrália jobban reagált. Freeman nagyobb figyelmet kapott, erősebben feltolt a hatos pozíciójára, miközben az ausztrál nyolcas mélyebbre húzódott. Ezzel közvetlenebbül tudtak kettő az egy elleni helyzeteket kialakítani a második zónában.

Labdavesztés után az USA rendkívül magasan helyezkedett, és azonnal ment a visszatámadás. Kevés lehetőséget hagytak Ausztráliának az átmenetekre.

Ausztrália nem tudott igazán kontrollt szerezni

Ausztrália alapvetően védekezőbb felfogásban futballozott, játékuk pedig elsősorban a támadó átmenetekre épült. Ezekből azonban kevés alakult ki, mert az USA magasan védekezett, és sok második labdát is kontrollált.

Az alapstruktúra 1-5-4-1 volt. Visszapasszok után Ausztrália a mérkőzés elején magasabban próbált presszingelni. A szélső játékosok kiléptek, így részben 1-5-2-3-as szerkezet alakult ki. Ez az első alkalommal még működött.

A második próbálkozásnál azonban Ausztrália ebben a magasabb presszinghelyzetben maradt, miközben az USA szélsőhátvédjei és nyolcasai továbbra is aktívan mozogtak. Így sokszor egy ausztrál nyolcasnak két embere volt, Balogun futása révén pedig az USA az assist zone-ba tudott kerülni.

Labdával Ausztrália összességében kevés hatékonyságot mutatott. Az USA magas letámadása miatt ritkán tudtak kontrollált támadásokat vezetni. Átmenetekben Leckie révén néhányszor veszélyesebbek voltak, de valódi, nagy helyzetek nem alakultak ki.

A 2:0-s gólnál Ausztrália gyenge védekezést mutatott. A visszaterület teljesen üresen maradt, az USA lövőhelyzetbe került, majd a kipattanót Freeman fejelte be. Rövid momentum volt, de az USA azonnal és könyörtelenül kihasználta.

Fáradtság vagy tudatos visszavétel?

Az USA 2:0-s vezetéssel érkezett vissza a második félidőre, de jóval passzívabbnak tűnt. A tempó, az intenzitás és a játékminőség is láthatóan visszaesett. Ez felvetette a kérdést, hogy tudatos visszavételről volt-e szó, vagy ezt a rendkívül magas tempót csak egy félidőn át tudták fenntartani.

Ausztrália ekkor támadóbb szellemben kezdett letámadni, és nagyobb figyelmet fordított arra, hogy már az első zónában, az USA labdakihozatalánál zárja a szélső területeket. Emiatt az amerikaiaknak jóval nehezebb lett folytatni a korábbi játékukat.

Ausztrália a presszingjén is változtatott. Időszakosan 1-4-3-3-ban támadták le az USA-t. Amint a labda a szélsőhátvédhez került, azonnal nyomás alá helyezték. Emiatt az USA többször is hosszú, kevésbé kontrollált labdákhoz nyúlt.

Amennyiben ez a presszing nem működött, Ausztrália harmadik középpályása visszalépett az ötvédős vonalba. Ezt követően ismét a korábbi 1-5-4-1-es, illetve 1-5-2-3-as struktúrában védekeztek.

Az USA cseréi sem hoztak érdemi pozitív hatást. Nem érkezett láthatóan több frissesség vagy sebesség sem a középpályára, sem a szélső területekre.

Ausztrália jobb periódusai is veszélytelenek maradtak

A 70. perctől az USA védekezésében is megjelent a fáradtság. Hiányzott a korábbi robbanékonyság, Ausztrália pedig többször jobban tudott beleállni a párharcokba. Aktív egy az egy elleni helyzetekből gyakrabban jutottak előre a széleken és a félterületekben is.

Ausztrália egyre többször próbálta 1-3-2-3-2-es struktúrában megduplázni a szélső zónákat, és ezeken a területeken létszámfölényt kialakítani. Előrébb is tudtak jutni, de az utolsó harmadban hiányzott a megfelelő minőség és tempó.

Amikor mégis sikerült odaérniük, a tizenhatoson belül általában hiányzott a megfelelő létszám. Irankunda gyors, jól cselező játékos, aki egy az egyben képes megverni az ellenfelét. Egy-két alkalommal meg is találták, de valóban tiszta befejezési helyzetig nem jutott el.

Összegzés és kitekintés

Az USA-n egyértelműen látszik az energia és az önbizalom. Jól felkészített csapat benyomását keltik, és az elképzeléseiket eddig következetesen meg tudják valósítani. A játékosok egyéni minősége adott, és a profilok jól illeszkednek ehhez a rendszerhez.

Amennyiben az USA ezt a robbanékonyságot és intenzitást a torna teljes időszakában fenn tudja tartani, messzire juthatnak. Nehezebb helyzetbe kerülhetnek azonban akkor, ha erősebb ellenféllel találkoznak, amely a padról is magas minőségű, friss játékosokat tud behozni.

Ausztrália ezzel szemben inkább védekezőbb karakterű csapat, amely kevés labdabirtoklásra épít, és gyors szélső játékosokon keresztül próbál veszélyes lenni átmenetekben. Az USA ellen azonban 90 percen keresztül hiányzott a megfelelő minőség labdával és labda nélkül is.

Az USA számára a negyeddöntő reális cél lehet.